Mindenhatatlan

"Hiszek az egy Istenben, Mindenható Atyában"- valljuk meg a hitvallásban. Igen, hiszem, hogy Isten mindenható, és eközben mérhetetlenül tapasztalom: az ember nem az. Nem vagyok képes mindenre. Mégis Szent Pál apostol szavai visszhangoznak a fülemben: "Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad." (Fil 4,13) Én azonban fáradt vagyok. Teljesítményem maximumának elérésével sem, sőt úgy tűnik Isten segítségével sem tudok mindent elvégezni, amit kellene. Kudarcba fullad igyekezetem, és a kísértő suttogását hallom: "Nem bíztál eléggé. Kishitű vagy!" Majd a magaslatra vezetve bizalmam megmutatására szólított: "Ha Isten fia vagy, vesd le magad! Mert írva van: 'Angyalainak parancsolt felőled: a kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd lábadat.' Bízz Istenben, meg tudod csinálni!" A bizalmi hangvételben azonban valami nem cseng tisztán. Ez nem a Pásztor hangja. A statisztikák pedig azt mutatják, hogy akik repülni vágytak laposra kenődve végezték az aszfalton. El kell fogadnom, hogy valamit nem végzek el ma, majd csak holnap. Nincsenek szárnyaim. Teremtmény vagyok: méghozzá nem angyal, hanem ember. Isten majd törődik a mindennel, én meg amit tudok, megteszek itt és most a kegyelem segítségével. Ez nagyon megnyugtató.

Ego sum creatura.

"Jézus ezt mondta neki: 'Az is írva van: Ne kísértsd az Urat, Istenedet!'" (Mt 4,7)

In memoriam Joachim Badeni OP

Szentség hírében halt meg. Kétségtelen: szent volt! Mi, akik itt laktunk vele, tudtuk hogy az. Karizmatikus ember a szó teljes értelmében. A megújulási mozgalom úttörője a lengyel rendtartományban. Telefonon keresztül gyógyított, mely mindennapjainak részét alkotta. Mindemellett azonban tradicionalista is. Megingathatatlanul vallotta a Katolikus Egyház hitét. A szentmise volt napjainak csúcsa. Eucharisztikus ember, mely átváltoztatta őt. Misztikus. Már a rendbe való belépését is rendkívüli események sora kísérte. A kármelita misztikusoknál kezdődött útja, de élete vége felé már csak Eckhartot olvasott. A Szentírás mellett ez volt az egyetlen könyv a cellájában. Végül már nem olvasott, csak imádkozott. Elöljárói parancsra pár évvel ezelőtt -gyenge látása miatt- kezdte tollba mondani gondolatait, melyek sikerkönyvek lettek. Januárban elesett, eltört a lába, kórházba került és már nem kelt fel többé. A kolostorba kerülve mi ápoltuk. Esténként óránkénti váltásban vigyáztunk rá. Ekkor mutatkoztak meg egész életén át begyakorolt erényei. Szenvedésében mindig mosolyogva vigasztalt és bátorított minket. Halála előtti napon azt hitték félrebeszél, mikor egy esküvőt emlegetett Jézussal. Az iránt érdeklődött, hogy készen áll-e minden, mert este esküvő lesz. Ma éjjel 1.16 órakor meghalt. Mindig a mennyről beszélt, de most már belépett oda, és a Jegyes ott várt rá a kapuban.

Ahogy egyik könyvének címe mondja: "Halál? Mindenkinek ajánlom!"