Egy találkozón történt. Az egyik előadót megszólalása előtt így mutatták be: „A szent”. Mikor elkezdte beszédét tiltakozott: „Attól, hogy valaki életszentségről beszél, másokat meghív életszentségre, attól ő még nem szent! Majd a Jóisten eldönti. Odafönt! Addig, pedig hajrá mindenkinek! Hogy, hogy sikerül kinek-kinek az életszentségre szóló meghívást komolyan venni, odaát megbeszéljük.” Igaza volt.
Sokszor megismétlődött ez az egyház történelme folyamán, és napjainkban is probléma. Már Keresztelő Szent János is így szól, mikor látja Jézust: „„Íme, az Isten Báránya.” A két tanítvány hallotta szavait, és követték Jézust.” (Jn 1,36-37) Majd később. „Ti magatok vagytok a tanúim, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem az vagyok, akit őelőtte küldtek. Akié a menyasszony az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” (Jn 3,28-30) Szent Padre Pio –a 20. századi stigmatizált ferences- számára szintén nem létezett fontosabb, mint rajongóit lehűteni, és Krisztus felé fordítani. Sokan csak miatta mentek San Giovanni Rotondóba, hogy lássák a stigmatizált papot, de sokszor igen kemény szavakban vagy tettekben részesültek.
A szentmise Gloria-ja így fejeződik be: „Mert egyedül te vagy a Szent, te vagy az Úr, te vagy az egyetlen Fölség, Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt, az Atyaisten dicsősédében. Ámen.” Egyedül Isten a Szent! A névelő nagyon fontos, mivel kiemeli Őt a többi szent közül, és egyedülállóvá teszi szentségét, amely semmilyen más szentséggel nem hasonlítható össze. Isten Jézus Krisztusban mindnyájunkat meghívott az életszentségre, sokan közülünk akik, befejezték a földi „versenyfutást”, és megkapták a mennyben az igazság koszorúját az igazságos bírótól, már megszentültek Isten közelségében, és ők az egyház szentjei. Közülük különlegesen kiemelkedik Szűz Mária, de vele is a Hatalmas tett nagy dolgokat. Őket Isten szenteli meg és teszi hasonlóvá Fia képmásához, a Szenthez, hogy ők is szentek legyenek. Ezt azért teszi Isten, mert szentségéből fakadóan, ami közel kerül hozzá, az szentté válik. Isten ugyanis nem tűr meg maga mellett semmi bűnt, és ezért megtisztítja szentségével azokat, akiket magához von.
Többször előfordul azonban, hogy egyesek tekintete leragad Keresztelő Jánosoknál és Padre Pioknál, akik pedig ujjukkal a Szentre mutatnak, aki elveszi a világ bűneit. Vannak, akik napjainkban is csak a vőlegény barátjával akarnak találkozni, és nem magával a Vőlegénnyel. Mennek ide és oda, hogy lássák és hallják, amikor beszélnek. De az Életszentség Szerzője felé egy lépést sem tesznek, és Őt magát nem hallgatják. Azonban csak a Szent tehet szentté, és életszentségünk csak a vele való nagyon szoros kapcsolat által jöhet létre. Bár mindannyian meghívottak vagyunk, kevesen akarnak az életszentség útján járni.
Egy alkalommal, amikor Keresztes Szent János, a sarutlan kármelita, együtt volt kármelita testvéreivel a lisszaboni rendi káptalanon, valaki azt mondta nekik, nézzenek meg egy híres stigmatizált apácát. Testvérei kérték, hogy János is menjen velük. De János nem akart. A többiek elmentek, hogy lássák az érdekes jelenséget, János azonban kiment a tengerpartra és olvasta a szentírást. János tudta, hogy nem az érdekességeket kell megnézni, nem a híres emberekkel kell foglalkozni, hanem magával a Legérdekesebbel, és Leghíresebbel, Jézus Krisztussal, aki maga a megtestesült Ige, és jelen van a Szentírásban, a Bibliában. Jánost Isten szentté is tette, társairól azonban nem sokat tudunk. A stignatizált személy pedig, mint később kiderült, hamis stigmákkal rendelkezett.
Mi tehát a feladatunk? Mózes miután bement az Úrhoz, a sátorba, hogy beszéljen Vele, mindig sugárzó arccal jött ki, mert találkozott az Istennel és annak dicsősége ragyogott arcáról. Ezért el is takarta arcát, amikor kijött. (vö. Kiv 34,28-35) Őt átjárta Isten szentsége a találkozáskor, és ez látszott rajta. Az imádságban mindnyájan találkozhatunk a Szenttel, legfőképpen Isten mai sátrában, a templomban, amikor Krisztus áldozatában részt veszünk, és eggyé leszünk vele a szentáldozásban. Isten csak akkor tud megszentelni, ha személyesen hozzá közeledünk, és az Ő szentségét szemléljük! Isten szentsége ragyogásunkon keresztül láthatóvá válik a világ számára! Amit tehát tennünk kell: Imádkozzunk, mert így találkozhatunk a Szent Istennel!
„Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogy engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy meg legyenek szentelve az igazságban.”
(Jn 17,17-19)
