Üdvözlégy!

Az Igazságot keresed? Talán a blogom segítségedre lehet! Olvass bele!

2012. szeptember 29., szombat

Rokonlátogatás

A Prédikátor Testvérek Rendjének studens (tanuló) testvérei közül többen szeptember 2-től 9-ig Dubrovnikban töltöttek egy hetet. Mivel ez gyakorlatilag az Európában élő testvérek találkozója volt, én is részt vettem rajta. A találkozó évről évre megrendezésre kerül, és bár a "Nemzetközi Tanulmányi Hét a Domonkos Család formációban lévő tagjai számára" elnevezés nagyon komolyan hangzik, főképp egymás megismerését szolgálta az esemény.

Mikor látogatóba megyünk távolabbi rokonainkhoz, talán több kevésbé ismerős arccal is találkozunk. A "Ki vagy?" kérdés ott csillog a fiatalabb nemzedék szemeiben, akik talán még sohasem találkoztak sem idősebb, sem velük egykorú rokonaikkal. Új és ismeretlen arcok, de a vér köteléke ismerkedésre hívja őket. A közösen eltöltött idő alatt egyre több hasonlóságot fedeznek fel az ifjak önmaguk és az őket körülvevő ismerős ismeretlenek között. Apáik vére folyik bennük, mely mindnyájukat összeköti.

Valami hasonló történt velünk is Dubrovnikban. A mai világban, amikor sok család hullik darabokra, mert nem szánnak időt egymásra, nincsenek együtt "csak úgy", érdemes ilyen találkozókat rendezni. Az együtt töltött idő jó kihasználása nem feltétlenül a sok és jól ütemezett program egymásutánját jelenti, így jutott időnk hosszabb és személyesebb beszélgetésekre, és spontánul alakuló programokra is. Volt időnk felfedezni, hogyan is csörgedez bennünk ősatyánk, Szent Domonkos vére, holott egészen más országokból érkeztünk Ragúza városába. Német, francia, szlovák, horvát és magyar domonkosok fiatal nemzedéke sokban különbözik egymástól, de e különbségek egy idő után kezdtek elhalványulni, és a család, a domonkos család színei egy ősi családi portré egészévé állnak össze, ahol mi fiatalok már nem voltunk idegenek egymás számára.

Örülök, hogy megismerhettem a rokonaimat!



A fenti videót fr. Ivan Dominik Iličić O.P. készítette.

2012. április 29., vasárnap

Igen

Minden hivatás két igenből születik. A hívó és a hívott igenje együtt pecsételi le a hivatást. Az Első Szeretet hívó Szavának megtestesülése óta, minden ember Vele együtt megy fel az Olajfák hegyére, hogy IGENT mondjon.

A szerzetes is naponta borul a földre, mint fogadalma napján, és imádkozik IGENT mondva Atyjának.

A hivatásom és a hozzá vezető ajtó, kimondott igenem, szívem kertjének közepén, az éj sötétjében zajló küzdelem gyümölcse. Ott egyedül vagyok rejtőző Atyámmal. Mindenki más alszik. Csupán egy angyal áll mellettem, kinek jelenléte kegyelem. Az IGENT a szeretetre mondom ki, de ha annak a kereszten át vezet az útja, azt is vállalom. A szeretet nem könnyű. Önmagában a szenvedés, mely keresztre szegezve veszi el életemet, csak félelem forrása. Hivatásom nem a halál. IGENEM életet adni hivatott, és sír helyett majd bölcsőbe fektetik testemet az áldozás után. Nevető sebeim akkor már nem fájnak többé, és gyermeki mosollyal felejtem esésem. Indulok! Hív a Szeretet!